Most olyan könnyű minden. Mintha a semmi felett lebegnék súlytalanul a térben. Az idő végtelen és semmi sem számít. Minden tökéletes. A fények, a szagok, a hőmérséklet, a zajok, az ízek. Mindenkit szeretek. Egyedül vagyok itt.  Nagyon. De nem érdekel, csak ne ébresszetek fel.



Update:
Inkább legyen sötét, büdös, hideg, hangos vagy fémíz a számban, de mégsem akarok egyedül lenni.