És rémülten meglátod, hogy az utolsó busz ott áll a megállóban és mint egy hülye rohantok utána és hiába ordítják melletted, hogy úgyse éritek el, te még hiszel benne, hogy csak nem végződhet ennyire szarul az estéd, (aminek az egyik fő mozgatórugója az, hogy miért nem a sörös üvegekre vigyázol, aminek darabja 25 forint) és már kezdesz örülni, hogy mégis mindjárt fent leszel, de akkor a sofőr becsukja az utolsó ajtót, de segáz, mert az utolsó előtti még nyitva és épp ezért odaszökkensz, de azt az orrod előtt becsapja és te elkezded verni és ordítani, hogy nyissák ki, mert fel akartok szállni, de erre meg elindul a jármű és még elég gyors vagy ahhoz, hogy az előtti ajtóhoz siess és ugyanezt eljátszod, hogy álljon már meg és szedjen fel titeket és nem hiszed már el, hogy ezt nem vette észre az a pöcs a volánnál és már nem direkt csinálja. Elindul. Elhajt. Ott hagy. Az utolsó busz. És kiderül, hogy nincs pénz a kártyádon.
Kétségbeestek, mert Meszes nem az a környék, ahova az ember oly magabiztosan kisétál éjszaka. Ezért elrohantok egy megállóval odébb, hogy ott hátha jön egy másik busz, ami hasonló időben indult (21; 31/A), de a menetrendet elnézegetve az már elment legalább 20 perce. Így leültök a padokra a 48-as téren és átkozod a sofőrt tíz percen keresztül és már elméleteket gyártasz arról, hogy a legbiztosabb, ha 5 személyes Ladát stoppoltok le, amiben a megengedettnél több etnikumi ül, mert azok biztos arra mennek, mint ti akartok, de akkor  meglátod az ellentétes sávba a nagyapád autóját, amiben bátyád és párja ül és felugrasz és ugrálsz, de semmi, de a remény él benned, hisz visszafelé is erre kell jönnie. Aztán felhív, hogy what the fuck és te ekkor nagyon szereted és sírós hangon előadod, hogy hogy jártatok és mentsen meg. Elkezdtek örülni. Jön visszafelé a kettes, reflex szerűen befuckoltok a sofőrnek, ami miatt elégedettnek érzitek magatokat. Az élet szép?