Mindig is jól tudtam időzíteni a rövid sétáimat.
-Kiléptem az ajtón és néztem, hogy jéééé hódara hull alá. Segáz.
-Kint vagyok már az utcán és jééé pici jégdarabkák. Segáz.
-Már a Semiramis kávézó előtt járok, mikor jééé borsónyi nagyságú jég. De segáz.
-Az Oázis előtt haladok el, mikor jééé bab méretűvé válnak. Gáz.
Nah spuri.
A nap, amikor a vajas kenyér a vajas felével esett a frissen mosott nadrágomra
2007.11.26. 21:12 kiflee
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bakteriofag.blog.hu/api/trackback/id/tr69242943
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentek