-Hóóóóó!-visítok, mint egy 5 éves kislány és kinyitom az ablakom és beletenyerelek. Lentről a sütemények illatai kommandoznak be a szobámba egészen az orromig, háttérben a Karácsonyi lidércnyomás szól. Az ajándékok becsomagolva sorakoznak az asztalomon és várják az estét. Az éjjeli agónizálás után meg voltam arról győződve, hogy idén sem lesz ünnepi hangulatom, ennek ellenére izgatottan zizegek a lakás minden pontján, hogy 'mit segítsek? mit segítsek?'. Erre csupán azt a választ kapom, hogy 'most nem kell semmi' és én meg csüggedten mászok vissza a szobámba és ismét a hóba rajzolok. Nektek.