Tegnap este megnéztem a Super Size Me-t, de most úgy tényleg oda is figyeltem rá és elborzadtam, amikor megláttam az XXXXXL-es nőket és férfiakat. Szerintem ez az éhezésnél csak azért rosszabb, mert erről maguk az emberek tehetnek, sajátmagukat teszik tönkre. Nem csak undorító, ahogy kinéznek, de nagyon veszélyes is az egészségükre nézve. Az USA-ban csak egy államban kötelező a testnevelés óra, egy átlag amerikai naponta csak 2 km-t sétál, gyorséttermi kaját tömnek magukba, ami tele van kalóriákkal, de mégsem laktatt. Aztán a dagik meg panaszkodnak, hogy ők milyen kövérek és mekkora szemétség már karcsú embereket mutogatni a TVben és az újságokban, ahelyett, hogy tennének ellene valamit. Persze vannak olyanok, akiknél ez genetikai hiba vagy betegség miatt, őket sajnálom is, de talán egy életmód váltás náluk sem rontana a helyzeten.

Most valószínűleg bunkónak tart a többség, mert nem elfogadott dolog, etikátlan valakivel közölni, hogy bizony el van hízva, mert mégis mi közöm hozzá? És ha érdekel a koleszterin szintje, akkor mi van? Ha az normális, hogy a dohányzókat és az alkoholistákat baszogassuk azzal, hogy tönkreteszik a szervezetüket, legyen már az is, hogy a túlsúlyosokat is. ( Mondjuk kegyem nem éppen tartozik közéjük...)

Magyarországon persze annyiből jobb a helyzet, hogy a gyorséttermi kaja nem annyira olcsó, hogy mindenki megengedhesse magának, hogy ott étkezzen naponta, a testmozgás az egyetem alatt is elvárt dolog, de aztán itt meg is reked a dolog. Nincs ideje egy dolgozónak sportolni. Tudtommal az országban a halálozások legfőbb oka még mindig érrendszeri problémákkal függnek össze, amik nem ritka a túlsúlyos alkesz bagósoknál.
 
Annyira rosszul lettem a film után, hogy megettem egy tál müzlit, reggelire pedig egy nagy adag salátát csináltam magamnak, a kávémból pedig kihagytam a cukrot, illetve fontolgatom, hogy idén nem június elején szedetem elő a biciklim. Szerencsére én legalább sokat sétálok.