Irigylem a kisgyerekeket, amiért a 'Na és Elemér mi leszel, ha nagy leszel?' kérdésre képesek egy határozott választ adni, hogy pl. 'Tűzoltó!'. Lehet, hogy  egy év múlva meggondolja magát, de abban a percben  a válasza teljesen őszinte  és tényleg a szeme előtt látja, hogy miként menti majd ki az embereket a tűzből, pont úgy ahogy azt a tegnap esti filmben látta az Elemér.

Ha most ugyanezt megkérdeznék a majdnem 18 éves fejemtől (és a szemetek meg is teszik), hogy nekem mik a terveim, hol tanulok tovább, akkor bizony egy 'Hát ööööööö...talán...öö mégsem.'-n kivül mást nem nagyon tudnék kinyögni. Kis taknyos koromban állatorvos akartam lenni, egészen addig míg nem kísértem el a kutyánkat oltásra és rájöttem, hogy ez egy mocskos meló szóval onnantól kezdve régész akartam lenni, mert milyen izgalmas már a piramisok aljában egy homokólapáttal túrni. Szívem szerint még mindig lennék az, de aztán az évek teltek és közölték velem, hogy nehéz lenne úgy megélni, nagyon sokáig kellene munkát keresnem mire elhelyezkedhetnék, nincs rájuk szükség stb....szóval a képembe köszönt a rideg valóság és az álmok szertefoszlottak. Nem mernék az lenni, pedig képes lennék rá. Csak minek?

Mindig hasznos a témát illetően kikérni mások tanácsát. Elsősorban a szülőket, mert azok úgyis kéznél vannak, meg esetleg nagyjából tisztába vannak mégis a gyermekük képességeivel. Vagy nem és többet hisznek róla (vagy olykor sajnos pont, hogy kevesebbet) és elküldik őket valami olyan munkásnak, amit a csemete élete végéig lehet, hogy szidni fog, mert egyszerűen rájön, hogy ez nem neki való. Én tisztába vagyok azzal és tudok mondani nyomos érveket, hogy miért nem leszek tanár...(előbb-utóbb úgyis a McDonald'sban találkoznánk, miközben azt kérdezném, hogy 'Kérsz jeget a kóládba?', mert pedagógusból is sok van már). Ezért, ha már család, akkor inkább idősebb testvértől érdemes ilyeneket kérdezni, mert neki már lehetnek jobb ötletei, hiszen Update-k, ha valamelyik felső-oktatási intézményhez volt már közük. Vagy, ha ilyen nincs, akkor valami idősebb baráttól vagy havertól. A lényeg, hogy kérd ki mások véleményét, hisz kivülről jobban lát az ember mindent és talán olyanokat tudnak mondani, amiket te észre se veszel.

Aztán van még az a helyzet, amikor tudod, hogy mit csinálnál még szívesen, de túl nagyok az elvárások, amiket nem tudsz teljesíteni, akárhogy is próbálod, mert mindig lesz nálad valaki aki biztosan jobb és elveszi előled a lehetőséget. Vagy minden szempontból ideálisnak tartanak mondjuk ügyvédnek, és lehet, hogy olyan csodagyerek vagy, hogy a rómait is kiráznád a kisujjadból, de te undorodsz ettől a munkától. Meg aztán vannak azok a foglalkozások, amikről pontosan nem tudod mit takarnak, de jól hangzanak és felkeltik az érdeklödésedet, de aztán utána nézel vagy már 2 éve tanulod és rádöbbensz, hogy biza' ez szar.Szóval sok a baj és kevés a megoldás.

Persze a felvételi tájékoztatók mindig segítőkészek (de komolyan! Kicsit megvigasztalodtam, mikor csupán a PTE nyomtatását átlapoztam). Olyanokat is érdemes beszerezni és forgatni vagy a még kétségbeesetebbek felkereshetik a pályaválasztási tanácsadót is, ahol az emberrel kitöltetnek mindenféle számítógépestesztet, ami legvégül megmondja a frankót, hogy szerinte mi hasznod lenne a társadálom számára.


De olyan sok velem egykorúnak van már komoly ambiciója, ami miatt utálom is őket. Egyedül csak én lennék ilyen elveszett?