A hőmérséklet emelkedésével a bizarr és elmeháborodott egyének kirajzanak az éjszakába, mint (ide illene egy frappáns és roppant szellemes hasonlat, de most egy se jut ezsembe) és, terrorizálják a maguk módján a védtelen népet, bezzeg máshol madárcsicsergés és virágok jelzik a jóidőt. Avagy kedves pécsiek, nem tűnt fel, hogy mióta süt a nap és pluszban mérjük a celsiusokat a házakról visszhangzik az, hogy Aranyoooskáááám segíííííts! ? No nem baj. Végülis a maga módján igen szórakoztató tud lenni, mikor az ilyenek leállítanak az utcán,  hogy adjak már egy kis aprót az árvízkárosult csigák javára, vagy csak mert nagyon be akarnak rúgni. De úgy igazán nagyon. Én meg adakozok valamennyivel, mert miért ne? Természetesen minden évben vannak új arcok, akik felbukkanak a semmiből és aztán ugyanolyan gyorsan el is tűnnek. [Például péntek este egy úriember tájékoztatta a fiúkat, hogy  szerinte, hogy illő udvarolni és imponálni egy leányzónak, amit mi kitörő örömmel fogadtunk (lsd. cím).] A pécsi az nem ember. Az valami más. Mert csak ők tudják ezt értékelni igazán. De rólunk majd később egyszer.