Helyet foglaltunk a páholy második sorának közepén nyolcan majd miután kényelembe helyeztük magunkat, kezdődhetett a műsor. Egyszer minden elsötétedett, még a színpad is. Csupán apró ledek világítottak (ebből 2-2 pár a műanyag kutyák szemei voltak egészen a szélen, észrevette valaki rajtam kívűl?). A zenekar zseblámpával színpadra lépett hangolsába kezdtek és bumm zéró, ez itt a Föld. Számomra ez egy remek választás volt, mint első szám, hisz visszaszámlálással kezd, ami pontosan erre lenne ideális (viszont koncerten mindig Kamikaze bárány a nyitó, ami most második lett és Kiss Tibi itt arra a hivatkozott a vége előtt 2 versszakkal, hogy elfelejtette a végét). Mentek a számok szépen egymás után, legnagyobb elkeseredésemre azok, amik koncertek szoktak lenni úgy általában, de semmi az ígért extrákkal. Már félő volt, hogy egy egyszerű csendesülősre váltottam jegyet, mikor egyszer csak abbahagyták a dalok játszását, hogy játszhassanak.
Rá kellene gyújtani.-szólt Livius és közben bíztatta az ördög (Kiss Tibi) és óvta tőle az angyal (Balanyi Szilárd). Rá kéne gyújtani... Csak egy szál!...A dohányzás rontja a keringést.-szóltak egymás után- Rá kéne gyújtani...Csak egy szál!...Akkor gyújtsá rá bazmeg!-fejezte be az angyal. Ez komédia. Ez hiányzott. Rövid volt és csattanós.
Később Livius előadott egy paródiát a zenekar tagjairól (beleértve magát is), ami ugyancsak szórakoztató volt, mint az előző, illetve Dódi is előadott egy monológot, amire viszont sajnálatos módon nem tudtam koncentrálni, így a lényeget sem fogtam fel. Csak valami lámpás rémlik. De volt több apró közjáték a számok között.
A műsor nagy részét a zenélés tette ki mégis. Ahogy vártam (ezt szomorú hozzá tenni azért...úgy értem én nem akartam várni semmit, én meglepőni akartam!) többnyire a koncertes számokat játszották, de aztán jött egy olyan, hogy The Ballad of Jerry (ami a Jerry can dance albumról van, abból az ősidőből, mikor a zenekar még csak angol számokkal léptek fel) és a Finálé (amit viszont nem ismertem, de csak annyit, hogy *cenzúra* jó!) és nem érkezett rájuk olyan heves tapsvihar, mont mondjuk a Sehol se talállakra vagy az Egy autó egy szerpentinenre, de hát most istenem. Erre mit lehet mondani?
Összeségében azt mondom mégis, hogy érdekes volt és jól megcsinált és szórakoztató, de maradok egyelőre még a koncerteknél. Nekem muszáj rá mozognom (avagy az ideges rángások a székben, biztos örült a 8 éves kislány előttem, hogy rúgdosom a székét miközben épp azon tanakodik, hogy ő mit keres itt, ahol a bácsik csúnyán beszélnek a színpadon és dögkutakról, angyalokról, Marikról énekelnek).
Habár szerintem a december 6-i koncertet szerintem most kihagyom. Az év utolsó pécsi koncertjukon minek újítanának már?
Kommentek