Amikor úgy ülök itt a csukott ajtó mögött a szobámban, hogy a ház más zajdobozaiból olyanok szólnak mint Celine Dion, Gumimaci, Rómeo és Júlia vagy DJ Ötzi (vagy bármi más aminek az alap taktusa az, hogy tüc-tüc-tüc), akkor jóhogy maxon szól a lapos hangfala, illetve ilyenkor jövök rá, hogy 'jééé milyen jó zenéim vannak már, miért nem hallgatom már őket?'. Az egyik ilyen a Pál Utcai Fiúk, ami amúgyis előkerült a napokban koncert közeledte miatt, a másik pedig a Placebo, ami pedig  nyáron folyton szólt, no meg a filmzenék of course.
Szerencsére az elmúlt hetekben kaptam új tippeket is, hogy mit hallgassak és azok is megkíséreltek közel kerülni hozzám (Klaxons, Feeder, Radiohead új albuma, Garbage, Rob Zombie stb.) és többnyire sikerült, hisz akik ajánlották őket nagyjából sejtik, hogy mifélék tetszenek nekem.
Természetesen  ők próbálják elnyomni a muzsikám, mintha a céljuk lenne, hogy abba a kevés időben is míg itthon tartozkodom, utáljam minden pillanatát emiatt. Egy hónap múlva kell velük megosztanom megint a légteret. Addigra ajánljatok még több zenét. Szeretném túlélni.